csütörtök.
a vonat hangosan csikorgott, a hangosbemondó az unalmas szöveget duruzsolta már nemtudom hanyadszorra: Budapest-Nyugati pályaudvar.
Egy gyönyörű nap elé néztünk. Tudom, hogy a sors Pestre fog húzni. Imádom ezt a várost. Nemtudom miért de valami megfogott benne. Talán az esti fényben úszó utcák, ahol a fiatalok gondtalanság nélkül rótták köreiket?? Vajon a Sors azt akarja hogy énis ott legyek? És valóra váltsam álmaimat?? Eddig úgynéz ki hogy igen...

szombat.
fellépés?! hát mitmondjak róla? a sok neveletlen kölyök aki a vízből minket locsolt? vagy a bokor ami nekemjött? esetleg az esésnélküli járda?? kétlem. a lényeg hogy túlvagyunk rajta:)

kedd.
azthiszem értem már azt amikor egy olyan személy akiről azthitted hogy milyen jó fej, és kitart mellettem egyszerre csak ellenségem lesz:S:S fáj a tudat, hogy egy hónapja még rendes volt velem. mára meg már ez csak egy emlék maradt.:(
Beléptem a terembe. A két tanár aki bent ült érzelemmentes arccal nézett rám. Leültem. Ahogy megszólaltak az első akkordok a zene velem szárnyalt. Élveztem... Ez az életem..s egy könnycsepp gördült le szememből..