colours and smiles

Augusztus 20.
Hajnalban, vámpírokat megszégyenítő sebességgel robbantam ki az ágyból, hoyg készülődni kezdjek. Éreztem, hogy jó nap lesz... Már hogy ne lenne jó?? Több ezer néző??!!
Hát itt vagyok. Hamar eltelt ez a két várakozással és próbákkal teli hét. Itt állok teljes életnagyságban.
"Még reggel van, de a fények máshogy játszódnak le előttem. A zöld az nem csak zöld, hanem egy érzés. Felszabadultság. Sokan most hülyének néznének, hoyg nemnagy cucc vonulsz és ámen. De nem. Nekem ez több mint szórakozás. Már azért megéri hogyha látom hoyhg megtapsolnak, más embernek örömet szerzek ezzel. A hangulatom olyan mint egy nagy hőlégballon, tele boldogsággal. Az érzések ugy kavarognak bennem, mint a szinesz nyalókának a mintázata. A szivárvány szinei játszódnak le előttem. Boldog vagyok. Egy uj élet kapujában, de örömmel mondom hoyg BOLDOG VAGYOK:)(L)"

a melody, a memory, or just one picture

a bejegyzéseimről biztos sokan azt gondolják, hogy egy befordult, emos lány vagyok... huhh pedig nem. a külvilág azt látja hogy milyen vidám és boldog vagyok. a másik felem a blog. azthiszem ezt a lényem mélyebbik fele. ezvan.

amikor a buszon megláttam azt a kisgyereket egy könnycsepp kigördült a szememből... mostmár midnig ez lesz? ezen fogok őrlödni??

asszem mostmár tudom mi az a fáradtság... napi 4-5 óra próba... virágkarnevál.asszem amiatt megéri ez a sok munka... mondjuk egyre jobban kezdem élvezni:D

budapest

citrom.kék.lila.narancs.zöld.fekete.ezüst.piros.fehér.citrom.kék.lila.narancs....
itt ülök. ugy érzem magam, mint madár aki önfeledten száll a nyári napsugarak kereszttüzében. Testemet átjárja a boldogság minden pillanata. Milyen jó is boldognak lenni:) Kicsit félretenni a szürke hétköznapok monoton sokaságát és megfűszerezni egy kis kiruccanással:) örökre itt maradnék. hihetetlen mennyire boldoggá tesz ez a város...:)

Már itthonról írok... rossz hogy hazakellett jönni... valahogy a jókedvemből is otthagytam valamennyit. de az élet nem áll meg. megy tovább, én pedig beletemetkezek a drága iliászba:)-.-"

volt.elmúlt.hiányzik.

Hallani a víz zúgását, a madarak szárnycsapkodását, a szél bársonyos cirógatását... Ez a szabadság:) Hiányzik:( Oly jó volt önfeledten élvezni a víz nyugalmát minden gond és fájdalom nélkül. Mintha egy másik világba csöppentem volna. Nem figyeltem másra csak a felhőkre és a vízre. De midnen jónak egyszer vége kell lennie.

A homokban ülve nézem az eget. Madárnak lenni, milyen jó is lenne... Csak repülni, repülni... A szél szárnyát köröket róni. Megmutatnám hoyg milyen boldog vagyok. Örömtáncot járnék a levegőben. Minden madár engem cosdálna, hogy milyen felhőtlen boldogság lakozik bennem. De ember vagyok. Nem madár. Egy lány a városból.


Szinte hihetetlen milyen vonzereje lehet egy városnak. Mintha lelkem szárnyra kapott volna ugy repült az éjszaka fényeiben. A szél a hajamba kapott s én csak nézterm az utcán lézengő párokat. A kivilágított utcák az éjszaka sötétben. Istenem, ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Ezt itt bennt kell érezni. S talán egyszer velem is ugy lesz mint azzal a falevéllel amit a szél elfujt oda, s egy kislány meglátja hazaviszi és a gyűjteményébe ragasztja ÖRÖKKÉ:)

üres, mint a szívem

Nappal. Éjszaka. Nappal. Éjszaka. Tessék. Ennyi. Ez a szünetem. Van amikro egész nap az ágyon fekszek és azon gondolkodok milyen jó lenne megint 3-4 évesnek lenni... Nem tudni mi az a halál, mi a fájdalom, mi a betegség... Egész nap a játszótéren futkározni, fagyit enni. Néha leülök a zongora elé, s ihletek jönnek. Sokszor megdöbbenek magamon, hogy szinte horrorfilmbe való dallamokat szül a fejem... Miért látom a világot feketén? Örülnöm kéne hoyg süt a nap. Erre meg nah ja és akkor most mit cisnáljak a válasz... Elalvás előtt pedig ilyen gondolatok jutnak az eszembe, hogy mi lesz ha meghalok? Énis egy csillag leszek az égen? Fájni fog? Látni fogom a családomat? Boldog leszek? Kitudja... Hozzon valaki egy kis festéket, hogy beszinezzem az életemet...=)

(L)

Már hiányzik, pedig még csak most köszöntünk el egymástól... Az élet milyen ironikus. Feldob mint egy labdát, s mikor leesel apró darabokra szaggat. Azt hiszem életem egyik fontos napja volt a mai. Megtanultam, hogy a barátokkal tényleg vigyázni kell... Azt hiszed ő lesz aki még a sírba is veled megy, aztán amikor már hallótávolságon kívül kerültök a csontodról a húst mind egy szálig letépi. Ilyen az élet. Mindenki követ el hibát, de a csodára sose várjál. Ha akar, jön magától. Úgy érzem ma megtaláltam azt az ember akire bármikor számíthatok és nem az a tipikus "addig vagy jó amíg segítek" fazon, hanem aki tényleg meghallgat, és jóban rosszban veled van... Végtelennek tűnő messzeség választ el minket egymástól, de szívemben mindig ittmaradsz...:)(L)

..

Azt hiszem túlestem a holtponton... Leszarok mindenkit, főleg Őt. Meglátjuk mi sül ki belőle:S
Ha azt hiszed hogy az életed már összedőlt, gondolj a barátaidra vagy egy szép virágos rétre és gondjaid megoldódnak...
Szeretet,vagy szerelem?
Jó kérdés. Lehet hogy pár nap és utálat lesz belőle...

kettős érzés.

Lassan már nincs értelme reggelente felkelni. Jó lenne egy örök álomba zuhanni, ahol minden ugy történik ahogy én szeretném. Tudom, most sokan azt mondjátok, hogy nem birom a kihívásokat, vagy nincsen kitartásom. NEM, nem erről van szó... Kihívás lenne az, hogy minden nap amikor meglátom könnybe lábad a szemem és inkább elfordulok?? Talán. Tömérdek gondolat és kérdés cikázik a fejemben. Elmondjam-e neki? Jól cselekedtem? Szeret egyáltalán? ...

P.S: Állítsd meg a világot! Ki akarok szállni!

szél.

Azt hiszem mostmár tudom, hogy az igazi barát milyen. Nem az akinek csak akkor kellek hogy menjünk el a boltba, gyere le a büfébe blablabla. az igazi barát akkor is veled van amikor a rossz napjaidat éled át. Ennek a történetnek vajon Happy End lesz a vége?? Hova tűnt a nap? Ki vitte el? És miért? Miért nem lehet egy cseppnyi boldogság nekem is? Annyira nagy dolog lenne?? Biztos. Mindegy. Ez csak egy rossz álom. Mire felébredek nem lesznek fekete felhők a ház felett, nem fog szakadni az eső és nagyon boldog leszek. Boldog leszek Vele....

idővan.

Az eső az ablakomon kopog. A madarak éneklése elhallgat. Az eget sötét felhők töltik be. Az utcák kihaltak. Egyedül én állok kint az esőben és nézek. Az időjárás kapcsolatban van az érzelmeimmel??:S Csak állok és gondolkozok. Gondolkozok Róla. Mit csinálhat? Tudja-e hogy ki vagyok vagy már elfelejtette...?! Ezer meg ezer kérdés ötlik fel bennem... És mind hiába... Az eső esik, a szívem lassan elporlad. De lesz valaki aki újraépíti lerombolt lelkemet? Lesz valaki aki újraépíti a várat? Hát ez majd kiderül.. Addig is... megpróbálok egy kis napsütést csinálni:)

Lehetek a víz, lehetek a tűz...

Minél jobban szeretném hogy felfigyeljen rám, annál jobban eltávolodunk egymástól...
Amikor azt hiszed, hogy ennél már nem lehet rosszabb, akkor megint pofára esés, hogy de igen lehet... az élet egy kegyetlen játék. egyszer tudsz beszállni és onnantól kezdve nincsen megállás... végső kiút csak a halál...

hiány

hiányzik.
hiányzik a tekintete, a mosolya, a szeme, a haja... mindene...:(
Miért van az hogy ha valamit el szeretnél érni szinte az életedet is fel kell érte áldozni?? Miért fáj a búcsúzás? Csupa kérdés... és milyen kevés az idő... mint a homokórában a szemek, úgy pereg le életed. Egyik pillanatban még kis csecsemő vagy, aki éppen hogy csak gügyög... Másnap meg már érett felnőtt aki várja a halált...
Miért ilyen nehéz az élet? Miért nem minden rózsaszín és kedves és édes? A sok szenvedés amin végighaladsz egy életen... fáj..nagyon fáj... a búcsúzás egy darabot tépett ki a szívemből.. A kérdés: Ki fogja ez a lyukat kitölteni? Ki lesz aki háborgó szivemet megnyugtatja?

holiday

nem szól az ébresztő. nincsen siettség. csak a madarak éneklését hallom. ez a szabadság. vakító fény tör utat magának az ablakon s világítja meg a szobát. nyár van. elkezdődött a szabadság, s mégis szivemből valami hiányzik...

nyár.

szombat.
a fények elhaványultak. a színpadon korom sötét. most mi fog történni? egyszerre egy gyönyörű dallam keringte körbe a teret.
amikor valaki jóban rosszban kiáll melletted, segít bajaidon, meghallgat, tudom hogy ő fontos számomra. a barátom. de mi az amikro meglátom és szivem vad sebességre vált??:S...
kedd.
és megfogta a kezem s bevezetett a terembe. a közönség tapsolt. elkezdődött a zene. minden porcikámban a zene lüktetése verődött vissza. együtt éltem a zenével. a zene élt velem.
az elmúlt 2 év képei peregtem le előttem. milyen kis ártatlan gyereknek jöttünk és most érett emberek... ahogy midnenki végigölelt tudtam hoyg mostmrá nincs visszaút. én jobbra megyek ők balra. de akkor miért fáj a búcsúzás? a sok együtt töltött idő mint kőbe vésett szent írás marad meg bennem.... nagyonfogtok hiányozni(L):(:'(

:S:S

Volt már olyan, amikor ránéztél szinte égetett a tekintete? Vagy amikor titokban egy pillantást lopott tőled?:( Amikor megláttad az eddig szunnyadó szived mint valami vad oroszlán kitör a ketrecéből? hmm.. nem, nem , nem ez nem lehet a szerelem:S:(

tapsvihar.a szinpadon a táncosok a zenére várnak. és ekkor felcsendül Michael Jackson Thriller című száma. a közönség tombol. szépvolt. nagyon szép volt:)

várvavárt nap

Hát elérkezett ez is. A suli előtt sok fiatal izgatottan csicsereg. Én anyám oldalán mint egy bolondgomba sürgök forgok. belépünk a terembe . egyszerre minden szem ránk szegeződik. "ő az aki ide jár" suttogta az egyik. ekkor megpillantottam őt. mint két veszett vad uyg rontottunk egymásnak:) nagyon szeretem... a tanár belépett. mindenki áhítattal nézte hoyg sürög forog az asztal közül. jóosztály. jóosztályfőnök. imádlak 9.D(L)

csütörtök.
a vonat hangosan csikorgott, a hangosbemondó az unalmas szöveget duruzsolta már nemtudom hanyadszorra: Budapest-Nyugati pályaudvar.
Egy gyönyörű nap elé néztünk. Tudom, hogy a sors Pestre fog húzni. Imádom ezt a várost. Nemtudom miért de valami megfogott benne. Talán az esti fényben úszó utcák, ahol a fiatalok gondtalanság nélkül rótták köreiket?? Vajon a Sors azt akarja hogy énis ott legyek? És valóra váltsam álmaimat?? Eddig úgynéz ki hogy igen...

szombat.
fellépés?! hát mitmondjak róla? a sok neveletlen kölyök aki a vízből minket locsolt? vagy a bokor ami nekemjött? esetleg az esésnélküli járda?? kétlem. a lényeg hogy túlvagyunk rajta:)

kedd.
azthiszem értem már azt amikor egy olyan személy akiről azthitted hogy milyen jó fej, és kitart mellettem egyszerre csak ellenségem lesz:S:S fáj a tudat, hogy egy hónapja még rendes volt velem. mára meg már ez csak egy emlék maradt.:(
Beléptem a terembe. A két tanár aki bent ült érzelemmentes arccal nézett rám. Leültem. Ahogy megszólaltak az első akkordok a zene velem szárnyalt. Élveztem... Ez az életem..s egy könnycsepp gördült le szememből..

ez csak egy egyszerű dal...

Már nem sok van hátra... túlkell bírni egy zongora vizsgát egy énekvizsgát és utána midnen háváájjj:D:D

eső.

Tánc. Minden porcikád csak a ritmust kívánja, a zene halkul, a reflektor elalszik. Zongora. Ekkor egy halk dallam tölti be a teret. Először lassan, majd egyre gyorsabban és hangosabban. A zenének vége lesz, az emberek elismerően tapsolnak...

Gina(L) Orsi(L) Lacibácsi(drágaságom:Dportás) mindenki:) Köszi hogy drukkoltatok:)

szombat:D

Amikor már azt hiszed hogy minden elveszett, és ennél már csak rosszabb lehet akkro jönnek az igazi barátok és felvidítanak. Kirángatnak a szürke hétköznapokból és az egész napodat végigbombázzák őrült ötletekkel. Ilyen volt a tegnapi is. Amikor azt mondom hogy őrült, akkor én 100%-osan komolyan gondolom... NÁLA HÜLYÉBB NINCSEN!!:D:D De szerintem ezért imádjuk az én kis tetkós haveromat aki tudja hogy kell leinni magát a béka segge alá:D:D(L)(L) ZZ(L)Zé(L)

?!

Neki sikerült. A zene útján haladt és tessék?! Felvették egy tökéletes egyetemre külföldön... Neki sikerült. Mindent beleadott. Nekem is fog. nem mindig habostorta az élet. Minél több akadályon halad át az ember annál rátermettebb lesz célja eléréséhez;) Hát nekem már jönnek az akadályok bőségesen. Fent lelehet velük állni!
ésésés nekem kell egy ilyen:

(8)

mikor befelé nézek lelkem tavának tükrében mindig téged látlak
kérdezlek de te nem felelsz magamra így ölelsz
mint vadászó kígyó úgy sziszegsz
életemért tieddel fizetsz
gyere fogd hát mind a két kezem
vezess így várjam a végzetem

mikor kifelé nézek vak vagyok
ne lássam a gátakat
az önzést az irigységet ami köztünk gátat szab
de nem félek te sem félsz tudom
így tovább megyünk
szívből jövő szövetségünkre új pecsétet teszünk

...

Felvettem a napszemüvegemet és vártam. 10 perc után megérkezett. Felszálltam. Fura volt mindenki gondtalanul beszélgetett, zenét hallgatott. Én meg ültem és néztem ki a fejemből. "Ezt érdemlem én?" szólalt meg egy hang a fejemben, de most ez nem különösebben érdekelt. Csak a cél lebeg a szemem előtt. Ilyen kis hülyeségek nem fognak feltartani. Ez legyen a legnagyobb bajom. Azért szórakozik mert nem tud máshogy a középpontba kerülni. Ennyi. Gondolatomat egy hang szakította meg ami szólt hogy következik a Pál utca.

9.D

Hát igen. Közeledik az évvége, ezzel együtt az elválás ideje is... Hogy miért? Elindultam egy ösvényen ami két irányt mutatott: a és d. Én a d-t választottam, elhagyom szeretett osztályomat és haladok a ösvényen amíg elnem érem a célomat. Ginaa(L)(L) jólesz az hidd el;) Hollywood vár minket:D Lindike(L)(L) köszönök MINDENT(L) az emlék itt marad és én se tűnök el...;) Szeretlek(L):)

osztálykiri

Hát igen. Ezt is megéltük. Bobozás, fotók, busz, esti karaoke, pia, minden ami egy ilyen idős embernél jöhet;)... Egyben ez volt az utolsó osztálykirándulásunk..Ha azt mondanám hogy nem fognak hiányozni 2 év után, akkor hazudnék. De miért kellett ilyen hamar hazajönni "bassza meg a szerelem" ??????????? VISSZZAAAAA!!!!!!!!!!!

ezt is el kell kezdeni.

Borús felhők szelik át az eget, a szél fúj, a kedvem a 0 szintjét haladja meg... Mit kezdjek magammal?!?! Csinálok blogot;)