üres, mint a szívem

Nappal. Éjszaka. Nappal. Éjszaka. Tessék. Ennyi. Ez a szünetem. Van amikro egész nap az ágyon fekszek és azon gondolkodok milyen jó lenne megint 3-4 évesnek lenni... Nem tudni mi az a halál, mi a fájdalom, mi a betegség... Egész nap a játszótéren futkározni, fagyit enni. Néha leülök a zongora elé, s ihletek jönnek. Sokszor megdöbbenek magamon, hogy szinte horrorfilmbe való dallamokat szül a fejem... Miért látom a világot feketén? Örülnöm kéne hoyg süt a nap. Erre meg nah ja és akkor most mit cisnáljak a válasz... Elalvás előtt pedig ilyen gondolatok jutnak az eszembe, hogy mi lesz ha meghalok? Énis egy csillag leszek az égen? Fájni fog? Látni fogom a családomat? Boldog leszek? Kitudja... Hozzon valaki egy kis festéket, hogy beszinezzem az életemet...=)