Hallani a víz zúgását, a madarak szárnycsapkodását, a szél bársonyos cirógatását... Ez a szabadság:) Hiányzik:( Oly jó volt önfeledten élvezni a víz nyugalmát minden gond és fájdalom nélkül. Mintha egy másik világba csöppentem volna. Nem figyeltem másra csak a felhőkre és a vízre. De midnen jónak egyszer vége kell lennie.
A homokban ülve nézem az eget. Madárnak lenni, milyen jó is lenne... Csak repülni, repülni... A szél szárnyát köröket róni. Megmutatnám hoyg milyen boldog vagyok. Örömtáncot járnék a levegőben. Minden madár engem cosdálna, hogy milyen felhőtlen boldogság lakozik bennem. De ember vagyok. Nem madár. Egy lány a városból.
Szinte hihetetlen milyen vonzereje lehet egy városnak. Mintha lelkem szárnyra kapott volna ugy repült az éjszaka fényeiben. A szél a hajamba kapott s én csak nézterm az utcán lézengő párokat. A kivilágított utcák az éjszaka sötétben. Istenem, ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Ezt itt bennt kell érezni. S talán egyszer velem is ugy lesz mint azzal a falevéllel amit a szél elfujt oda, s egy kislány meglátja hazaviszi és a gyűjteményébe ragasztja ÖRÖKKÉ:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése