Lassan már nincs értelme reggelente felkelni. Jó lenne egy örök álomba zuhanni, ahol minden ugy történik ahogy én szeretném. Tudom, most sokan azt mondjátok, hogy nem birom a kihívásokat, vagy nincsen kitartásom. NEM, nem erről van szó... Kihívás lenne az, hogy minden nap amikor meglátom könnybe lábad a szemem és inkább elfordulok?? Talán. Tömérdek gondolat és kérdés cikázik a fejemben. Elmondjam-e neki? Jól cselekedtem? Szeret egyáltalán? ...
P.S: Állítsd meg a világot! Ki akarok szállni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése